A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyar Gárda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyar Gárda. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. július 13., hétfő

Brit televíziós riport az EP szélsőjobboldali pártjairól




2:10-2:15-ig: „A magyar kormány feloszlatta a milíciát, amely ezen a hétvégén összecsapott a rendőrséggel”.

Így volt? Vagy így? (Lornyont fel!)

Mi úgy látjuk, hogy a magyar rendőrség csapott össze az ülőtüntetőkkel, egyoldalúlag. A Bajnai által kitüntetett rendőrség közvetlen közelről könnygázzal fújta le az aktualiter békésen tüntető gárdistákat. Ha figyelmesen megnézzük, csoda, hogy a rendőrségnek nem sikerült valódi összecsapást kiprovokálnia!

Ez az „oszlatás” a nyugati médiának készült, hogy ott mint összecsapást lehessen bemutatni bizonyos kameraállásokból? Bocsánat a feltételezésért, de az információmozaikok alapján így tűnhet az elfogulatlan néző számára.

Valóban, ki tájékoztatja a nyugati sajtót a magyarországi eseményekről?

2009. július 12., vasárnap

EuroNews — „A roma emberek megfosztása emberi mivoltuktól Magyarországon”


Több nyugati sajtóban megjelent cikket is kihagytunk ismertetéseinkből, amelyeket később egy posztban össze tervezünk foglalni.

Ezúttal egy újabb, televíziós sajtómegnyilvánulást veszünk szemügyre: “Dehumanising the Roma people in Hungary

Elöljáróban elmondjuk, hogy nem vagyunk szekértolói senkinek, pusztán a tárgyilagosság és a külföldi, Magyarországról megjelenő bíráló, nem egyszer viszont rágalmazó hangvételű és tartalmú hírekkel kapcsolatos hiányos magyarországi tájékoztatás kedvéért vizsgáljuk a nemzetköti sajtóban leközölt dolgokat.

Tehát okulárét fel!

Érdemes megfigyelni az alámondásokat és az eredeti magyar szöveget is (amennyire hallható), különösen 2 és 3 perc között, Horvát[h] Lídia (a tatárszentgyörgyi cigány önkormányzat elnökhelyettesének) beszámolója alatt, ahol egy feltételezetten „rasszista indítékú” gyilkosságról van szó. A „ha én lopok valamit” természetesen nincs lefordítva, ez Európa számára bizonyára nem érdekes mondat. Update 1: Gordon javított minket kommentárban. A mondat le van fordítva a filmben.

Kádár András azt mondja, szimplán jogi / törvényes eszközökkel a helyzet már megoldhatatlan.

Pál Tamás az emberek egyszerű magyarázatok iránti igényének tulajdonítja a Gárda sikerét cigánykérdés tematizálásában. A helyzetet a 60-as évek amerikai állapotaihoz hasonlítja.

Morvai azt mondja, a cigányságnak [ill. vezetőinek] képesnek kellene lennie odaállni a magyarság [vezetői] elé és azt mondani: komolyan dolgozni akarunk, keressük a megoldást és a hogyant együtt.

Mohácsi szerint az iskolákban levő (szerintünk csupán meghatározott esetekben megvalósuló) megkülönböztetés cigány és nem cigány gyerekek között kizárólag a magyarok előítéleteinek, nem a cigány gyerekek viselkedésének köszönhető.

A Szegedi Csanád nyilatkozata alatti pattogós hang is érdekes, még ha Szegediért nem is lángol a lelkünk.

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint Európa azonnali segítségére volna szükség. Nem kellene megvárnunk, hogy az ENSZ-alakulatoknak kelljen megvédeni a romák otthonait, amikor lemészárolják az embereket. Szavai előtt felvezetésképpen elhangzik a „faji terror” kifejezés.

A legérdekesebb azonban 2:25-nél hangzik el a riportban
(Update 2, Refuse/Resist megerősítő kommentárját követően):


“It's relationship with the police is close.”

Azaz a Gárda szoros kapcsolatban áll a rendőrséggel. Hogyan is kell ezt értelmeznünk?


Update 3:
Egy olvasónk szerint a riport ezen része a Tettrekész Magyar Rendőrségre (TMRSZ) vonatkozik, amely szerződést kötött a Jobbik-kal. (A link érdekes módon az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapjára ugrik, nem a TMRSZ-ére). Ez jó megoldásnak tűnik, azonban a riportban nincs külön megnevezve és részletezve, ezért úgy tűnik, hogy az egész magyar rendőrségre vonatkozik.

*

Ajánljuk mindezek mellé tenni:
Die Süddeutsche Zeitung ist versehen
(The Süddeutsche Zeitung is wrong / A Süddeutsche Zeitung téved)

Továbbra is kiváncsiak vagyunk, kik informálják és irányítják a nyugati sajtó munkatársait, amikor Magyarországot tematizálják híradásaikban.

2009. május 26., kedd

A Daily Telegraph cikke Morvai Kriszináról és a Jobbikról (2009. május 24.)


A szélsőjobboldali Jobbik mozgalom lágy arca az Európai Parlament székéért indul

A szőke családanya egy milícia által bekkelt, antiszemitizmussal és romaellenes erőszakkal hírbehozott párt szóvivőjévé vált, jelenti Colin Freeman Budapestről.

A magyar politikus és ügyvéd fotója (AFP)

Papíron Morvai Krisztina az a fajta asszony, akit bármely párt szívesen látna a névjegyén: vonzó, szőke, dolgozó anya, aki három gyermek felnevelése mellett magasan szárnyaló jogi karrierrel büszkélkedhet.

Mégis, vannak, akik számára — bár jelentősen fotogénebb, mint sokan pártbeli követői közül — Dr. Morvai Krisztina néhány visszatszító nevet idéz fel.

„Tisztességes politikus vagyok és három gyermek anyja, mégis, Önök folyton úgy ábrázolnak Nyugaton, mint nácit és fasisztát” — mondja szigorúan a magyarországi Jobbik mozgalom MEP-várományosa, amely csupán egy a számos szélsőséges párt közül, melyek a jövő hónapban megtartandó európai parlamenti választásoktól áttörést remélnek. „Ne gondolják, hogy ezt vég nélkül megtehetik”.

Találkozzanak a szélsőjobb fazonra igazított, törékeny új arcával Európában, akit szőke bubifrizurája, üzletasszonyos piros kabátkája és feminista háttértevékenysége vitathatatlanul a világ egyetlen kereszteződésévé tesz Hillary Clinton és a Brit Nemzeti Párt (BNP) vezetője, Nick Griffin között.

Vagy inkább, mégse találkozzanak vele. Miután múlt héten, Budapesten megegyeztünk egy interjúban, az utolsó pillanatban meggondolta magát, azt követően, hogy sértőnek vette, hogy brit sajtójelentések a Jobbikot antiszemitizmussal és romaellenes erőszakkal hozták összefüggésbe.

„Mint ügyvéd, komolyan fontolóra veszem, hogy pert indítok a hírnevemen esett csorba miatt, amelyet okoztak”, figyelmeztetett a hirtelen elhalványuló vörös rúzsos mosoly, amely szerte Magyarországon óriásplakátokról sugárzik.

Mindenesetre minden olyan állítás ellenére, miszerint félreértelmezik — vagy talán éppen ezért — az olyan pártok, mint a Jobbik, készséges közönségre találnak Európa-szerte a június 4-i szavazások előtt, tőkét kovácsolva abból, hogy meglovagolják a munkanélküliséget és a társadalmi nyugtalanságot, amelyet a gazdasági világválság okoz. Kontinens-szerte azt várják, hogy legalább 25 parlamenti széket elfoglalnak a 736-ból, átlépve a küszöböt, amely feljogosítja őket, hogy mint politikai blokk, alakzatként álljanak fel, és szert tegyenek az 1 millió Fontos évi támogatásra.

Nagy-Britanniában, ahol Mr. Griffinre tippelnek mint a tömb lehetséges vezetőjére, a sikerhez vezető út a bakancsos imidzs dobása volt a tiszteletreméltó alkalmasság kedvéért. De Magyarországon és másutt a megközelítés a kétféle arculat kombinációja.

Míg a párt — amelynek neve azt jelenti, hogy „Mozgalom egy Jobb[ik] Magyarországért” — tiszteletreméltó arca Brüsszelben Dr. Morvai lesz, addig megvan a maga egyenruhás utcai testülete is, a Magyar Gárda. E saját stílusú polgárivédelmi erő kimondott célja, hogy megelőzze az ország félmilliós roma lakosságának bűnözését. Ám kritikusok azt mondják, hogy zavaró hasonlóságot mutat a nyilaskeresztesekhez, Magyarország Második Világháborús fasiszta nemzetőreihez, akik együttműködtek a nemzetiszocialistákkal Magyarország másik kitüntetett kisebbségének, a zsidók tízezreinek megölésében.

„Nem vagyunk rasszisták vagy nácik”, tiltakozott Füzessy Zoltán, a Jobbik szóvivője, amely párt azt állítja, a Magyar Gárda egyenruhája egyszerűen nemzeti népviselet. „Ezzel szemben probléma van a romákkal, és szükséges, hogy erről beszéljünk.”

Legyenek akár cserkészfiúk vagy legújabb-kori barnaingesek, a 46 éves Dr. Morvai ettől még valószínűtlen ágytársa egy ilyen mozgalomnak. Valóban, életrajza sokkal inkább egy liberális baloldali politikusé. Jogot tanít a budapesti egyetemen, gyakorló emberijogi ügyvéd, családon belüli erőszakról szóló elismert könyv szerzője, és elnyerte a Vöröskereszt „Freddie Mercury” díját, az AIDS-szel kapcsolatos tudatosság előmozdításáért.

Politikailag korrekt dicsfénye azonban elillant, miután kitúrták egy ENSZ bizottságból, amely a nemek jogaival foglalkozott, ahol is az izraeli kormány tiltakozott hozzászólásai miatt, amelyeket a palesztin területeken élő arab asszonyok helyzetével kapcsolatban tett. Azóta tolódott egyre inkább jobbra, előbb az ellenzéki konzervatív párttal, a Fidesz-szel flörtölve, múlt évben pedig a Jobbik-hoz csatlakozva, amint az szélesebb választói vonzerőt igyekezett találni.

Míg óvatos abban, hogy elkerülje a faji kérdésekről való heves beszédet, kampánybeszédei egyenesen rájátszanak egy magyarok közötti populista érzületre, mely szerint őket mint „másodrendű állampolgárokat” kezelik az Európai Unióban a 2004-es csatlakozás óta.

„Távolodunk Nyugat-Európa országaitól, majdnem gyarmati szintre redukálva”, mondta. „A magyar vállalkozások, gazdák, termelők egymás után mennek csődbe.”

A Jobbik szintén tőkét kovácsolt Magyarország politikusaiból való, széles rétegekben végbement kiábrándulásból, akiket úgy tekintenek, hogy eltékozolták az ország korábbi előnyös helyzetét, mint amely a leginkább Nyugat felé hajló és gazdaságilag legdinamikusabb országa volt a kelet-európai térségnek. Azóta Magyarország olcsó, high-tech összeszerelő ágazata, amely az autótól kezdve az áramkörökig mindenfélét készített, a legkeményebben szenvedte el a globális gazdasági krízist, és a munkanélküliség 8.4 százalékra rúgott, 11 éves csúcsot döntve meg ezzel.

Mint pártja is, Dr. Morvai tagadja, hogy bármilyen módon antiszemita, homofób vagy rasszista volna, e kritikákat mint a „tudatlan és félrevezetett” Európai Unió „kedvenc témáit” utasítva el.

Ám a pártja céljait támogató lapok nyíltan rájátszanak az ilyen félelmekre. Az egyik, múlt heti Jobbik-sajtókonferencián elérhető publikáció tartalmazott egy „Ki dönt Magyarország jövőjéről?” című szakaszt. A nem-jobbikos opciók között volt raszta-hajú zsidó, meztelen, homoszexuális férfipár, vagy egy sötét bőrű gengszter.

Ez a feltüzelő retorika egy mostani erőszakhullám közepébe ékelődik, amely Magyarország roma közössége ellen zajlik, amelyben romák otthonaira benzin-bombát dobtak és amelyben hét ember meghalt. * [elő az okulárét — a ford.]

Ezzel szemben jól zajlott le minden olyan városokban, mint Pomázon, a jómódú ingázó településen, amely az erdővel borított Pilis hegységben fészkel, Budapesten kívül, s ahol a Jobbik gyűlést tartott a múlt héten. Néhány bőrfejűn kívül, akik az ajtóban álltak, a középkorú párokból és gyermekeikből összegyűlt társaság lehetett volna egy iskolai szülői est is.

„Ez paramilitáris öltözék?”, kérdezte a Jobbik őszhajú, tanáros alelnöke, Balczó Zoltán, amint a helyi, fekete csizmát, nadrágot és a fehér ingen fekete mellényt viselő gárdatagoknak adott elő. „Nem, ez hagyományos magyar öltözet és nekik nincsenek fegyvereik, még egy bicskájuk sem.”

A helyi Gárda szervezője, az illedelmes, szemüveges, 33 éves Karsai Tímea, akinek pszichiáter a foglalkozása, hozzátette: „Olyan településeken demonstrálunk, ahol cigányok családokat támadtak meg, de mi magukat a cigány családokat is segítjük, amikor más cigányok fenyegetik meg őket. Nem rasszista vagyok, csupán nemzeti érzelmű.”

Valóban, az olyan emberek „tiszteletreméltó” szavazatai, mint Miss Karsai-é, akik nem tartják magukat semmilyen módon bigottnak, ezek tudnak a legnagyobb lökést adni a szélsőjobb szereplésének a választásokon. Távol attól, hogy egy új neonáci hullámot jeleznének, sok elemző azt mondja, mindez megmutatja, hogy a mainstream pártok egyszerűen figyelmen kívül hagyták a faji problémákkal, valamint a jövőbeli afrikai és ázsiai bevándorlással kapcsolatos érthető aggodalmakat.

„A fősodor politikai pártjai megakadályozzák, hogy olyan érzékeny témákkal foglalkozzunk, mint a romák és a bevándorlás, elhessegetve azokat, mint a szélsőjobb szólamait”, mondta Robin Shepherd, Európa-szakértő a Henry Jackson Társaság, egy londoni asztaltársaság ülésén. „De ez egy könnyű és lusta megjelölés, amely a szélsőségesek kezére játszik.”

Akárhogy is, sok magyar továbbra is rosszízűnek találja a Jobbik arculatát. „Azért ábrándultunk ki a nagy pártokból, mert állandóan veszekednek és hazudnak”, mondja Nehoda Péter, egy 29 éves IT dolgozó kávét kortyolva egy budapesti kávézóban. „De nem gondolnám komolyan, hogy a Jobbikra szavazzak. A roma emberek nem az egyetlenek, akiket hibáztatni lehet a problémáinkért.”

___________

* A fordító nem lát tisztán az adat hitelességét illetően.